2006 February 17, Friday Utazótáska, hátizsák, síléc, sícipő... sapka, sál kesztyű (anyu kedvéért) és most kivételesen bukósisak is… "a versenyen való részvételhez kötelező". Az úti cél: Puy Saint Vincent a Dél Francia Alpokban, útitársak egyelőre ismeretlenek:)
Csekély 16-18 órás fenékzsibbasztó buszút áll előttünk, valamint 3 határ, 100-nál is több alagút, jól ismert pihenők morcos WC-s nénikkel, és még a cél előtt másszunk meg pár hegyet...semmiség... Idén azonban 20 órás "rekordot" futottunk. Nehezítő tényezőként a hóesést nevezném meg, ami magassági viszonyokhoz mérten, helyenként átadta helyét az esőnek.
A szombat reggel nem sokkal a Francia határ előtt virradt ránk. Hatalmas pelyhekben szakadt a hó, megkezdődtek a tanácskozások, ki rendelkezik a legtöbb hóláncszerelési tapasztalattal...helyenként úgy tűnt, hogy cserben hagy minket az olasz autópálya, de valahogy mégis sikerült átérnünk az Olasz-francia határon magunk mögött hagyva félrecsúszott kamionokat, elakadt buszokat. Már teljesen ránk esteledett mire a buszunk bekanyarodott az 1800m-en lévő apartmanok elé. Az elcsigázott társaság örömmel konstatálta: VAN HÓ! :) Apartman társaim már órákkal előbb megérkeztek, egy másik busz hozta őket, röpke 2-3 óra alatt teljesen belakták az apartmant. Az asztalon svédasztalos fogadás várt: hússzeletek, csirkecombok hada, nagymamaféle házi sütik, instant ételkülönlegességek, karton sörök, és egyéb rehidratálók, hogy csak párat említsek a kínálatból. Lágy basszus dübörgött, a nappali közepén vízipipa, füstkarikák röppentek felém. Mindenki próbálta túltenni magát a buszút okozta megrázkódtatáson, hogy holnap megújult erővel hódíthassa meg 'Puy' leejtőit.
Borongós reggelre ébredtünk, mindenkiben ott vibrált az első csúszás izgalma, hamar összekapta magát a társaság.
"A versenyzők maguk választják az útvonalat a rajt és a cél között. Mindenki bemutathatja saját stílusát, ugrásokon, gyorsfordulásokon keresztül. A futamokat 4 bíró fogja pontozni az IFSA bírói kritériumainak figyelembe vételével. Pontozzák a terepválasztást, folytonosságot, technikát és a kontrollt.." - tudtuk meg Jávor Zoltán főszervezőtől a legfontosabb infokat a holnapi Freeride versenyt illetően. A terem csaknem teljesen megtelt lelkes versenyzőjelöltekkel. Kicsik és nagyok, fiatalok és idősek, fiúk és lányok, mindenki szemében az elszántság tüze lobogott.
A délután mindenki számára szabadedzéssel telt, barátkozás a friss hó adta lehetőségekkel, az eddig pihenő izomcsoportok bemelegítésével, felfedező expedíciókkal Puy St. Vincent erdőibe és egyéb pályán kívüli szűzhavas terepekre...ugrasszuk ki a helyi macit rejtekéből :) Az este lazítással telt, előkerültek az otthonról exportált elemózsiák, levezető edzésként síelős, snowboardos videókat néztünk, a legjobbakat (vagy legőrültebbeket??). A vízipipa elengedhetetlen kelléke lett az estéknek, füstkarikák formáltak glóriát fejem fölé.
A nap ismét a felhő takarásába burkolózott, de látszólag ez senkit nem zavart, versenymezt viselő emberek kezdtek gyülekezni a hegy tetején, a kijelölt terepet méregették. Vajon merre érdemes indulni? A jumpon milyen figurát adjak be?, és merre is van a cél? Engem az a megtiszteltetés ért, hogy a célban várhattam őket, energiát (szárnyakat) kínálva nekik, de ők inkább levegőt szerettek volna kapni. Az a pár perc, ami alatt teljesíteni lehetett a pályát, maximálisan igénybe vette az indulók fizikumát. Egyesek azon töprengtek, vajon nem hagyták-e el a pályát, vajon 1 esés után van még esély?", "vagy mégis be kellett volna vállalnom valami figurát?". A versenyzőket estig még kétségek között hagyta a zsűri.
Egy egész napos síelés után nincs jobb, mint egy kis úszkálás, szaunázás...Az apartmanok takarásában egy kültéri medence várt minket 27 fokos vízzel...hát nem kellett ránk sokat várnia :). Sötétedésre szinte teljesen megtelt a medence, Vektor zseniális zenét kevert nekünk, és hogy kellő hőfokon tartsuk a hangulatot, egy kis forralt Red Bull- Vodkát (Hotshot) főztem a társaságnak, meg persze mézespálinka és barátai is betársultak a buliba. A hangulat a tetőfokára hágott, elérkezett az eredményhirdetés ideje. Végre megtudhattuk, kik bizonyultak az idei Naturelle Freeride verseny legjobbjainak. A versenyzők is nagyon boldogak voltak, főleg akkor mikor átvették az Quiksilver, Atomic, Dakine, Dainese és Aquapac ajándékokat. A party a közeli bárban folytatódott, igazán jó kis csapat kovácsolódott össze!
A 3. nap reggelén végre előbújt a felhők takarásából fénykorongunk, szikrázó napsütésre ébredtünk. Komoly erőfeszítést igényelt minden egyes mozdulatom, izmaim élénken tiltakoztak a mozgás ellen.. de evvel nem voltam egyedül, barátaim mozgáskoordinációja is hagyott némi kívánnivalót maga után. A legjobbak buszba ültek, és a közelben lévő La Grave-ot vették úticélul. Hihetetlen magasság, keskeny kanyonok, erdősávok, mesébe illő jégbarlang, ratrak által soha nem simított "pályák" a freeride szerelmeseinek. Itt került megrendezésre a Mini Derby. A versenyzők egyszerre rajtoltak, maguk választották meg az útvonalat, a győztes az volt aki a leggyorsabbnak bizonyult.
A következő két napon is volt lehetőség közelben lévő síterepek kipróbálására, a freestyle szerelmesei Les 2Alpes-ba látogattak, ahol Superpark, félcső, step up-ok, várták őket. Az esték továbbra is jó hangulatban teltek: szaunázások, medencés ökörködések, videózások...volt, hogy 1-2 papucs ismeretlen erkélyen kötött ki, vagy a palacsinta túl hamar fogyott el, esetleg a 20 tojásos rántotta nem bizonyult elegendőnek, de hát ezek, úgy gondolom mind megbocsátható bűnök :)...
Mindenki nagy bánatára elérkezett az utolsó nap, ami még tartogatott egy kis meglepetést. Egy újabb versenyt. Az indulók freestyle kategóriában mérhették össze tudásukat. Ugratók készültek, zenét varázsoltunk a sípályára (hála a Red Bull-nak), és újra előkerültek a versenymezek. A helyi legjobbak is beneveztek. Órákon át szaltókkal, 360, 540-es fordulókkal és egyéb figurákkal kápráztatták el a közönséget a versenyzők. Lélegzetelállító ugrásoknak voltam szemtanúja. A nap végére újabb nyerteseket ünnepelhettünk.
Újra előkerültek az utazótáskák, hátizsákok, mindenki próbálta összeszedni ruhaneműit, melyek a hét folyamán az apartman legelképesztőbb zugaiba is "elvándoroltak". A vásárolt sajtokat nagy műgonddal próbáltuk lég és szagmentesen elcsomagolni, hogy elkerülhessük a fölös konfliktusokat utazótársainkkal...egy buli, a búcsúbuli azonban még hátra volt, ahol aztán mindenki maximálisan elengedhette magát...
A másnap reggeli kelés komoly erőfeszítést igényelt mindenki számára. Újra átadtuk magunkat a pakolásnak, és próbáltuk visszaállítani a kezdeti állapotokat a lakásban, hatalmas kihívásnak bizonyult. Nem várt holmik kerültek elő, dolgok tűntek el...a káosz teljes volt, dehát a busz nem vár, indulni kell. Így hát búcsút vettem újonnan megismert barátaimtól, még utoljára végigjárattam tekintetem a környező havas sipkájú hegycsúcsokon, és gondolatban ígéretet tettem nekik: "Találkozzunk jövőre ugyanitt!!!"
Írta: Vasadi Petra
Eredmények: Naturelle Freeride Verseny 2006 (.xls)
|